ÜDVÖZLÖM AZ OLDALAMON!

PAPILLON LEÍRÁSA:

Eredete: Franciaország és Belgium
Az érvényes eredeti standard közzétételének
dátuma: 1990. 09. 17.
Használhatósága: társasági kutya.
FCI besorolás: IX-es fajtacsoport társasági és
kisérőkutya
10-es Szekció kontinentális törpespániel
munkavizsga nélkül

Általános
megjelenés: Ennek a kicsi pompás hosszúszőrű
spánielnek normális, harmónikus testfelépítése
van. Mérsékelten hosszú pofája rövidebb,
mint a koponya. Élénk és kecses, de robosztus is,
és tartásában büszke. Mozgása szabad
és elegáns. Testhossza nagyobb mint a marmagassága.
Hossza: A vállbúbtól az ülőgumóig
mérik.

Fej: A testhez viszonyítva normális arányú,
viszonylag könnyebb és rövidebb, mint a nagy és
középnagy spánielek. A koponyának nem szabad
sem elölről, sem hátulról nagyon kereknek lennie.
Néha látható a középbarázdára
való utalás. A pofa rövidebb, mint a koponya, finom,
hegyesen összefutó, oldalt enyhén befelé ívelt,
felfelé sohasem ívelt. Az orrhát egyenes és
hangsúlyos stoppon megy át a koponyarészbe. Nehéz
kutyáknál a stop kevésbé kifejezett, de észrevehető,
a nagyon kicsi kutyáknál erősen kifejezett anélkül,
hogy durva megtörést okozna.
Orrtükör: Kicsi, fekete és kerek. A felső oldala
kissé lapos.

Ajkak: Erősen pigmentált, keskeny és szorosan egymáshoz
simulnak.

Fogazat: Elég erős, jól záródó
normális harapás.

Nyelv: A nyelvnek sohasem szabad látszania. Hiba, ha állandóan
kilóg, vagy ujjal megérintve nem húzódik vissza.

Szem: Elég nagy, a tágra nyitott és nem kidülledő
szemnek széles mandulaformája van. A fejen mélyen
helyezkedik el annyira, hogy a belső szemzug a koponya és
a pofa választóvonalára esik. Sötét színűek,
és nagyon kifejezők. A szemhéj erősen pigmentált.

Fülek: A bőr finom, és ellenállóképes.
Mindegy hogy lelógó vagy felálló a fül,
nem szabad túl hegyesen végződnie, és ezt
tapintással kell ellenőrizni. A fülek messze hátul
tűzöttek, és távol állnak egymástól,
így a koponya enyhén kerek formája látható
marad.

A lelógó
fül változata, franciául a " PHALENE"- kifejezéssel:
Nyugalomban a fülek magasan tűzöttek, pontosan a szemvonal
fölött lelógva hordják, és mégis
igen mozgékonyak. Hullámos szőrrel díszítettek,
amely nagyon hosszú lehet és a kutyának nagyon szép
külsőt kölcsönöz.

Az álló fül változata, franciául a "papillon" - kifejezéssel:
A fülek magasan tűzöttek jó nyitottan, oldalra
kifelé tartott fülkagylóval, a fülkagyló
belső széle a vízszintessel 45 fokos szöget
alkot. Elfogadhatatlan, hogy a fül hegyesen felfelé álljon,
és a német spitz füléhez hasonlítson.
A fülkagyló belső oldala finom, egyenletesen hullámos
szőrrel fedett, azonban a leghosszabb sem érhet túl
a fül szélénél. A fülkagyló külső
oldala hosszú szőrökkel fedett, amelyek dús
zászlóként a fülszélen túlérnek.
A két változat párosítása gyakran félig
egyenesen felálló fület eredményez, lelógó
véggel. A fültartásnak ez a kevert formája súlyos hiba.

A legkorábbi bizonyítékok – régi freskók – szerint törpespánielek már a XIII. században léteztek, sôt gyakori kedvencei voltak az arisztokrácia képviselôinek. A firenzei Santa Croce bazilikában látható, Utolsó ítélet címû híres freskón is szerepel egy törpespániel, akárcsak a Medici család szinte mindegyik életképén. Festmények tanúsága szerint a fehér-tarka spánielecskék 300 éven keresztül voltak a francia királyi udvar lakói. A szerencsétlen sorsú Marie-Antoinette is szerette ezeket a kutyákat, egyik kedvence még a börtönbe is elkísérte, sôt – állítólag – még a vesztôhelyre is magával vitte a kutyát, bár kétséges, hogy a forradalmárok tolerálták-e ezt a nagy állatszeretetet, hiszen a francia forradalom az arisztokratákhoz hasonlóan a törpespániel-állományra is igen károsan hatott. De visszatérve a festményekre, Tiziano, Rubens és Murillo is sok-sok törpespánielt szerepeltetett, a rokokóban pedig még skandináv mester képein is felfedezni ezeket az apróságokat. Ezeken a képeken mindig lógó fülû kutyákat látni, egészen 1700-ig, mikor Jacob Bogdani egyik csendéletén egy álló fülû példány jelenik meg. Azt ma már persze nem tudjuk kideríteni, hogy ez a felálló fül véletlen mutációként jelent meg vagy más fajták bevonásának köszönhetô. Egy biztos, ma már a papillon sokkal népszerûbb a phalene-nál. Egy idôben egyébként az összes kontinentális törpespániel háttérbe szorult az angol cavalier king chaerles spániel mögött, csak a XIX. század második felében kezdték francia és belga kedvelôik újra népszerûsíteni.

A papillon kedves, ragaszkodó fajta, de korábban nem csupán kellemes természete miatt tartottak rá igényt: azért is voltak az elôkelô dámák állandó kísérô, hogy elkapdossák az asszonyukon pattogó bolhákat és más élôsködôket.

Érdekesség, hogy Svédországban gomba és kábítószer keresésére is használják.